Előhang

Új év, új tervek ideje a mai nap. Kezdjük ott, hogy már régen megfogadtam, hogy nem csinálok nagy felhajtást ebből az újévi fogadkozásból, mivel csak arra jó, hogy ne tartsuk be és utána még rosszul is érezzük magunkat miatta. Ma valahogy mégis megszállt az ihlet: blogot fogok vezetni a mindennapjainkról, vagy épp régi naplórészleteket ások elő és nagyjából a közönség elé próbálom tárni, milyen is az élet egy Asperger-szindrómás fiút nevelő egyedülálló anyaként.  Definíciókat, könyveket idézhetnék, sőt már filmek is szólnak erről az állapotról, de dióhéjban megfogalmazva: az Asperger-szindróma az autizmus egy enyhébb fajtája, amikor a kommunikáció, a gondolkodás és a szociális készségek egész másképp vannak az agyban bekábelezve, mint az átlagos földi halandóknál. Terveim szerint ez ki is fog derülni, hogy néz ki a hétköznapokban.