Dilemmázom mostanában. Illetve nemcsak mostanában, amióta elkezdtem a blogot írni, azóta, mégpedig azon, hogy írjak, vagy ne. De mostanra eljutottam oda, hogy a fiam végülis már 15 éves és nem egy akarat nélküli, magatehetetlen emberke, akiről csak úgy írogathatnék, hiszen lassan felnő. Éppen ezért etikai megfontolásokból úgy döntöttem, inkább befejezem. Nem volt túl hosszú életű a blog, de amit korábban leírtam, az még mindig érvényes és talán használható valakinek. Remélem.
Azért azt leírom, hogy összességében jól vagyunk, nemsokára Tom elballag. Sok öröm ért ebben az iskolában minket, néha persze bánat is, de összességében azt mondhatom, hogy jó kezekben voltunk az elmúlt 4 évben. Amit tudtak, megtettek, és ezért mindig is hálás leszek az osztályfőnöknek és a tantestületnek, hogy még ha voltak is súrlódások, de kitartottak mellettünk. Azért nem volt mindig egyszerű.
Még utoljára elmesélem, hogy ma pl. nem működött az internet, a kelleténél harmadannyi sebességgel jött a net és a telefonszolgáltató helpdeskes, nagyon rendes és kedves kollégájának inkább átadtam Tomot, vele tárgyalja meg, mit kell beállítani a rúteren meg a beállításoknál, vele sokkal többre megy, mint velem, és így is lett, negyed óra beszélgetés után lett is net a megszokott sebességgel. Itt tartunk.
Van sok furcsasága még mindig, de mindemellett egy teljes értékű, megbízható, önálló ötletekkel és némi noszogatásra segítőkészséggel is rendelkező, már a jövőévi nyári munkáját tervező félig-meddig felnőtt fiatalember lett! Hogy a gondolkodása más, mint a többieknek, biztos. Hogy ezt hogy fogják fogadni mások, majd elválik. Én így szeretem őt, ahogy van. Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése