Jól telt a nyár

Kár volt egy picit is aggódnom, a nyár gyorsan és jól telt el. Tom valahogy megváltozott, jó irányba, teljesen felszabadult és jókedvű lett. Én egész végig dolgoztam, kivéve egy hetet, amikor sikerült hármasban elmennünk nyaralni. Ez még inkább összehozott minket, a közös programok és élmények jó hatással voltak mindhármunkra. Volt egy nagyjából előre megtervezett hetirend, amit nem sikerült tartani teljesen, de ehhez képest semmi probléma nem volt, meg tudtuk beszélni. (Egy kis plusz program is lett volna még, de megbeszéltük, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgaink, ahogy azt szeretnénk és már nem volt belőle hiszti.) Szóval ez is eljött, ha valami nem teljesen úgy alakul, ahogy tervezzük, nem dől össze a világ!

Erről eszembe jutott, amikor pár éve Tom pen-drive-ja elromlott és egy akkora dührohamot rendezett emiatt, hogy az ébresztőórája is a falhoz landolt és úgy általában akkora kiborulás lett a vége, alig bírtam lenyugtatni. Ehhez képest nemrég szintén nem működött a mostani, nem bírta az adatokat leolvasni a számítógép róla. És elmondta, mennyire bosszantja és ennyi. Másnap pedig örömmámorban úszva jött ki a szobájából, hogy észrevette, hogy egy kis szöszmösz beleszorult az egyik lukba és egy tűvel ki tudta piszkálni és újból működik! Azt hiszem, ezt mondhatom sikerélménynek! Persze én is örültem, de igazából a legjobban annak, hogy eszembe jutott a régi reakciója, mennyivel másabb volt a mostaninál. Akkor még valahogy úgy gondoltam, ez most már biztos mindig így marad, életünk végéig ez lesz majd a válasz minden olyan dolognál, amikor nem úgy működik, ahogy gondolja. És mekkorát tévedtem!

Az sem mindennapi dolog, hogy a nyaralás alatt Tom volt az, aki leginkább szorgalmazta a vízicsúszdákon való lecsúszásunkat (természetesen én sem maradhattam ki ekkora buliból), annak ellenére, hogy pár éve még erre is fogadásokat mertem volna kötni, hogy nem fog sose ilyeneken merni lecsúszni, de a kezdeményezőkészsége is nyitottabb lett a világ felé!

Szóval öröm van és nagy változások! Azért persze csínján kell ezekkel bánni, mert ugyanúgy, ahogy a rossz, a jó sem tart örökké és kezdődik az iskola és vele együtt minden nehézség, de épp ezek a számomra jelentős dolgok adják az erőt a folytatáshoz!