Kezdtem már úgy bejegyzést, hogy ha nekem valaki egyszer azt mondta volna, hogy...
Ezt is így indítottam volna, de még egyszer nem akartam ugyanazt ellőni. Inkább rögtön a lényegre térek: tegnap együtt táncoltam a fiammal, megmutatta a keringő lépéseit, amit eddig tanultak. De kezdem az elején.
Ugye tanév végén ballagás lesz, előtte keringő az osztálynak, amiben 1-2 gyereket kivéve mindenki részt vesz. Tom is feliratkozott, mindenféle győzködés nélkül. Párja is lett! És próbálnak is rendszeresen az órák keretében. Tegnap rákérdeztem, nem mutatná-e meg, amit eddig tanultak és első szóra megtette. Ezt az örömöt csak az értheti, akinek van auti gyereke. Annyira jó érzés volt, hogy a fiam vezet, én pedig vele táncolok, elmondani nem tudom!
Nagy örömmel elújságoltam a munkahelyemen, ők meg kb. kérdőn néztek rám: és???????????? El sem tudják képzelni, ez mekkora szó, hogy egy aspi megosztott velem valamit! Amit tud! Na jó, nem megyek ennyire messzire, Tomból indulok ki. Ő nem szeret semmit megosztani, ha valamire rákérdeztem, nem szívesen válaszolt, ha neki nincs kedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése