Naplórészlet Tom 9 éves korából

 Ez a naplórészlet az előző posztról jutott eszembe. Ekkor a fiam harmadikos volt.

"Munka után elmentem Tomért. Szokás szerint az volt, hogy alig vártam a találkozást  és arra számítottam, hogy ő is és repül a nyakamba, hogy végre, ehelyett valami elképesztően rossz hangulatban jött ki az osztályból. Durcás volt, csapkodott és látványosan rossz volt neki. Megkérdeztem a tanárát, hogy mi volt, mire ő panaszáradattal látott el, hogy miket követett el a fiam, aki közben hallgatózott és még dühösebb lett ettől. Kimentünk a suliból és végig a főtéren összecsücsörített szájjal és összehúzott szemöldökkel, egy szót sem szólva mentünk a vasútállomásig. Útközben többször is megállt és morgott és nagyon mérges volt. Csak azért írom le ilyen részletesen, mert ahogy ebből a helyzetből kihoztam őt, az csodálatos volt, látni az átváltozást. Szóval ilyen hangulatban megérkeztünk a padhoz és leültünk vonatot várni. Ő a mellettem levő pad másik végére vágta le magát és összegörnyedve morogva szenvedett és topogott. A következő párbeszéd zajlott le köztünk:

-         Rám haragszol valamiért?

-         Nem.

-         Akkor miért rajtam töltöd ki a dühöd?

-         …

-         Elárulod, kire vagy mérges?

-         A tanár bácsira.

-         Én nem a tanár bácsi vagyok, hanem az anyád, ne rajtam töltsd ki a haragod. Nem szeretném, ha engem azonosítanál vele.

-         De én azt képzelem, hogy te ő vagy.

Na ekkor mosolyodtam nagyon el és átvillant az ő agyán is a felismerés, láttam.

-         Ezek után megengeded, hogy én megvigasztaljalak?

És megtört a jég, áthozta a táskáját a padra mellém és egyből oda is bújt hozzám és mintha elfújták volna egy pillanat alatt a rosszkedvét, elkezdett mesélni arról, hogy meghívta őt egyik kislány pizsamapartira."