2014. február 2., vasárnap

Hullámvasúton élünk

Van 2 dolog, amit sokszor elfelejtek, és időről-időre újra kell magam emlékeztetni:

1. NEM MINDEN FEKETE-FEHÉR 
2. SEMMI NEM TART ÖRÖKKÉ

Vagyis a helyzetünkre lefordítva ez annyit jelent: azt hiszem, talán kifelé tartunk az elmúlt havi hullámvölgyből. Sajnos sokszor beleesek abba a hibába, hogy azt hiszem, ha rossz, akkor mindig az is marad és semmi jót nem is látok magam körül és fordítva is így van: ha valami rendben van, akkor nem történhet semmi baj, és biztos mindig így lesz és ha mégsem, jön az annál nagyobb pofára esés és azt nagyon nehezen viselem. Több pozitív dolgot is tapasztaltam mostanában Tom viselkedésében. Nem véletlen foglalkoztam gőzerővel, hogy javuljon a helyzet, hiszen az iskolában is gondjaink voltak és a depresszió is eléggé kezdett rajta (és rajtam is) elhatalmasodni. Beszélgettem vele sokat barátokról, jövőről, de leginkább arról próbáltam őt biztosítani, hogy bármi van, én is és a húga is itt vagyunk neki.

Sophie is észrevette és megemlítette, hogy Tom láthatóan sokkal barátságosabb vele, és az is pozitívum, hogy elkezdett régi kapcsolatokat keresni, amit én észrevettem az pedig a háztartási munkákhoz való készségesebb hozzáállása. Azelőtt is segített, ezzel nem volt gond, de néha eléggé rá kellett szólnom, de újabban ez sincs, bár, lehet emögött csak az áll, hogy nem szereti, ha nyaggatom addig, amíg meg nem csinálja, mert ugye muszáj következetesnek lennem és ha egyszer elvárom, akkor annak úgy kell történnie. Azért hozzátartozik az is, inkább kiírom neki, mint szóban emlékeztessem és így valószínűleg nem felejti el.

Az iskolai viselkedése is egyelőre úgy néz ki normalizálódott, és nem a füzet hatására, abba nem is ír. Ugyanis megállapodtunk, ha órán valamit feltétlenül ki akar mondani, inkább írja le, mint mondja. Ezt egy korábbi posztban részletesebben kifejtettem. Megmondtam neki, ha nem szeretné, hogy óra alatt veszekedjenek az osztálytársai vele, muszáj csendben maradnia, és így jobban el fogják tudni őt fogadni olyannak, amilyen. Talán ezen gondolkodhatott el jobban és próbál gőzerővel alkalmazkodni. Persze sajnálom őt, amiért meg kell tagadnia saját magát és nem lehet az órán olyan, ahogy megteremtette őt az ég, és erején felül kell koncentrálnia, de azt is figyelembe kell venni, amit annyira szeretne, az elfogadást, így jobban el tudja érni. Volt, amikor meg is dicsérte őt az óra alatti fegyelmezettségéért az egyik tanár, ezt azonnal elújságolta, ahogy hazaértem. Egyik nap találkoztam az osztályfőnökével és ő is egyetértett, szerinte is sokat javult a helyzet az elmúlt időszakban.

Próbálom ezt a dolgot helyén kezelni, örülni neki, hogy most ez van, de valahol fel kell készülnöm lélekben hasonló  nehezebb időszakokra. Egyet tudok: rengeteg biztatásra van szüksége, amit igyekszem neki megadni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése