Geometriából felmentve

Tom elkezdte a 8. tanévet az iskolában! Izgatott vagyok én is, ő is.

Több változás is lesz:

• először is megpróbáljuk könnyített órarend nélkül végigvinni az utolsó évet, bízom benne, hogy Tom hozzáöregedett ehhez a feladathoz, még ha időnként 7 órája is lesz... a remény hal meg utoljára 
• másodszor: mivel pszichésen teljesen megviselte őt és egész eddig küzdött a geometria rémével, a szerkesztésekkel, körzőzésekkel, vonalazásokkal és odáig jutott, ha már magát a szót meghallotta, szinte rosszul lett, az utolsó időkben pedig csak egyeseket volt képes produkálni, legjobb esetben is max. hármast, megállapodtunk a képességvizsgálóval, hogy a geometria tárgyrész értékelése alól felmentik, erről még később pár szót írok.
• harmadszor: idén iskolaválasztás lesz, ami nagy fejtörést okoz, vajon melyik iskola fogja őt befogadni és erre már fel is készítettem, hogy valószínűleg nem minden iskola várja őt majd tárt karokkal, de azért igyekszünk a helyzetből a legjobbat kihozni, én optimista vagyok
• ez lesz a legeslegutolsó éve az általános iskola keretei között, ezt még fel kell dolgoznom, szinte hihetetlen hogy év végén ballagás lesz!

Pár szót írnék a geometria felmentésről.
Nem volt egyszerű meghozni a döntést, vajon mivel teszek jót a gyerekemnek. De legelőször és elsősorban szülőként, anyaként éltem meg vele a fizikai tünetei (reflux, hányinger) megjelenését, a folyamatos idegeskedést és panaszkodást, amit a geometria okozott neki, és úgy gondoltam, ezt orvosolni kell. De mégis hogy?
Ez pont nem az a probléma, ami máról holnapra alakul ki, hanem egy nagyon hosszú folyamat része. Kezdődött az egész a mozgásban lemaradással, ugye egy éves koráig nem nagyon mozgott, csak forgott, utána jött a több hónapi kórházi kezelés a szívével és a lábadozás időszaka, ami után 2 éves korára tanult meg csak járni. Innentől a fejlesztések sora, ennek ellenére a finommotoros mozgása nem a korának megfelelően alakult. Így lett az, hogy se rajzolni, se mozogni nem szeret, neki nem okoz örömet. Annak is örülök, hogy egyáltalán írni megtanult, bár biztos nem fog nyerni külalakversenyt, de nem ez a legfontosabb; ha bármi finommozgásos feladat van, stresszel. A geometria pedig éppen erről szól. Így utánanéztem, és ezt találtam a közoktatási törvényben:

  56. § (1) A tanulót, ha egyéni adottsága, fejlettsége szükségessé teszi, a szakértői bizottság véleménye alapján az igazgató mentesíti

a) az érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés és minősítés alól, és ehelyett szöveges értékelés és minősítés alkalmazását írja elő,

b) a gyakorlati képzés kivételével egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól.

 Tehát innentől kezdve nem értékelhetik bárminemű geometriai feladatról is legyen szó, bár az órán részt kell vennie és nyilván amennyire tudja, csinálja, de legalább nem kell azon stresszelnie, hogy megint nem fog sikerülni, le fog romlani az átlaga, és így tovább.

Van egy olyan üzenete is ennek az intézkedésnek, hogy bármit meg lehet oldani, ha mondja, hogy baj van, én mellette vagyok és kitalálunk közösen valamit. 

Szinte hallottam a mázsás sziklákat legurulni a szívéről, amikor bejelentettem neki, hogy innentől kezdve nem kell a geometria miatt izgulnia, hiszen nem értékelhetik. 

Csak remélni tudom, hogy jól döntöttem.

És talán még jobban el is fogja tudni viselni a matematika órákat ebben a tudatban. Majd beszámolok, hogy sikerült a megvalósítás.