Testvérek

Engem és a nővéremet anyám akaratán kívül úgy nevelt, hogy nem lett jó a kapcsolatunk, a mai napig sem az. Folyton vitáztunk, veszekedtünk, verekedtünk, féltékenykedtünk, ahogy azt rossz testvérekhez illik. Éppen emiatt voltam bajban, mivel ilyen mintát hoztam magammal: annyit tudtam, hogy milyen testvéreket nem szeretnék nevelni a gyerekeimből, de azt már nem, milyen is a "jó" irányba való terelés.

Mivel Sophie másfél évvel később született, mint Tom, nem kellett hozzászoknia ahhoz, hogy a tesója másképp gondolkodik, mint a többi gyerek, neki ez így volt természetes. Sőt, eleinte fel sem tűnt neki, hogy más lenne. Volt, hogy együtt pörgették csak úgy az autók kerekét, volt, hogy számomra teljesen érthetetlen és céltalan játékokba vonta be a húgát, aki állandóan ott sündörgött Tom körül, ha akarta, ha nem. Felnézett rá, a nagy bátyusra és sok mindenben követte. Így lett az, hogy Sophie egy kapoccsá vált Tom számára a külvilág és az ő belső világa között. Olyan finoman, észrevétlenül tette mindezt, akár egy jó pszichológus. Szerencsém van Sophie-val, hogy ilyen természete van. Nagyon hamar alkalmazkodik mindenhez, így a közös játékuk során sem volt másképp: Tom, ha szeretett volna valamit, azt kikövetelte magának, még ha Sophie nem is úgy gondolta, hamar letörte szegénynek a kezdeményezését. Vagy az volt, amit ő akart, vagy faképnél hagyta a húgát, aki pedig annyira istenítette őt, hogy inkább egy idő után beletörődött Tom akaratába. Nehéz volt eldöntenem, hogy mennyire szóljak bele, mert persze engem rendkívül zavart egy idő után, hogy Sophie-nak egy szava nem lehetett, de rájöttem, hogy fölösleges, mert csak vitát gerjesztenék vele és ahogy láttam, Sophie a maga jó alkalmazkodó képességével szép lassan rájött, hogy is tudná mégis befolyásolni Tomot és ez az évek alatt odáig fajult, hogy ha manapság Sophie valamit kér, Tom megteszi neki, képes lemondani a másik javára a saját akaratáról. És ez nála nagyon nagy szó. Természetesen ez sem igaz mindig, de észérvekkel meg lehet őt győzni. De ha nem vagyunk elég okosak, Sophie és én, akkor ha a fejünk tetejére állunk, sem tudjuk rávenni, amire nem akarja.

Természetesen így visszagondolva nem volt ez mindig ennyire egyértelmű és sokszor gondoltam azt, hogy valamit elrontottam, amikor Sophie-nak itt-ott lila foltok keletkeztek Tommal való összetűzései során, vagy épp egymás beárulták előttem, de ma már látom, hogy ettől még jó testvérek lettek és bízom benne, hogy azért valamennyire nekem is van közöm ehhez, de természetesen Sophie akarata nélkül nem ment volna! Ráadásul a java még hátravan, a kamaszévekbe épp csak belecsöppentünk, tudom, hogy nagy csaták várnak ránk és biztos vagyok benne, hogy nem fogom mindig ilyen pozitívan látni a jövőt, de ami a kettejüket illeti, egészen bizakodó vagyok.